“A Rákóczi utat és a Mikszáth Kálmán teret összekötő keskeny józsefvárosi házsor a XIX. század első felében még Ősz utcaként szerepel a térképen, először természetesen németül, majd 1874-től magyar nyelven. S hogy már régóta – egészen pontosan 1887-től – nem ezt a nevet viseli, azt Szentkirályi Móricnak, a jeles ügyvédnek, orvosnak és politikusnak köszönhetjük, aki hajdan hosszú időn keresztül élt és dolgozott a 10. számú házban. Kalandos élete során ritkán hagyta el Pestet, minden itt töltött napját a város érdekében és szolgálatában szerette volna eltölteni. S terveit rendszerint meg is valósította: az egyetem elvégzése után Pest vármegye szolgálatába lépett, előbb főjegyzőként, majd alispánként, 1839-től pedig országgyűlési követként dolgozott. Az 1830-as években fő szervezőként vett részt a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesületnek, később a városnak rendezésének ügyét szorgalmazta. A szabadságharcot követően egy időre visszavonult a politikától, mert úgy döntött, hogy közéleti tevékenység helyett inkább orvosi diplomát szerez a pesti egyetemen. 1865 és 1867 között Józsefváros országgyűlési követévé, 1867-1868-ban pedig – élete legnagyobb megtiszteltetéséül – Pest polgármesterévé választották. A hivatali bársonyszékben eltöltött alig egy év alatt szorgalmazta a testvérvárosok egyesítését, ám a különböző polgári érdekcsoportokkal már nem tudott eredményesen együttműködni, és hivataláról lemondva, nem is tért vissza többet a politikai életbe. Emlékét azonban – egy hangulatos józsefvárosi utca formájában – megőrizte a hálás utókor, amely nem feledkezett meg Szentkirályi Móric több évtizedes munkásságáról” (Forrás: Budapest teljes utcanévlexikona)