“A XVIII. század derekán – kifelé tartva a városból – gyakorlatilag csak három dűlőút  metszette át Terézvárost. Az Ó utca volt az egyik. Ennél régebben volt kitaposva a másik kettő, a Király és a Dob utca. A házak pedig ezen a környéken, a dűlők mentén úgy 1740 táján kezdtek fölépülni; az elsőket egy, a Dohány utcára nyíló zsákutcából lehetett megközelíteni. Jó tíz évvel később újabb négy ház épült fel itt, így indokolttá vált a zsákutca meghosszabbítása, hogy elérhesse a a szomszédos párhuzamos utcát, a mai Dob utcát, vagyis az eredeti elvesztette zsákutca (torzó) jellegét, s ezzel megszületett Terézváros első keresztutcája, a Kreutz, azaz Kereszt utca. Később, 1760 és 1763 között, újabb parcellázásra került sor; tizennégy kisebb házhelyet alakítottak ki a Dob és a Király utcák között. Ez az akció azt eredményezte, hogy továbbnyújtották az immár réginek is mondható Kereszt utcát, megtoldva azt az újszülött Kis Kereszt utcával. Igaz, újszülöttként még Új utcának nevezték. (Holott ekkor már volt a Terézvárosban egy másik Új utca is, amit aztán groteszk ötlettel Ó utcának változtatnak; így nevezik ma is.) Az ismételt átrendeződés végeredménye, 1765 körül alakult ki: az Új utcából Kis Kereszt utca, a régebbi Kereszt utcából Nagy Kereszt utca lett. Mígnem aztán 1879-ben a kettős névhasználattal fel nem hagytak, s hívják azóta is ezt a most már erzsébetvárosi utcát elejétől a végéig Kazinczy utcának” (Forrás: Budapest teljes utcanévlexikona)